Sokan kíváncsiak lehetnek arra, miért tűntek el és miért tértek vissza a gombfoci világába a debreceniek. A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk!

Az egész történet 1994-ig nyúlik vissza, ugyanis abban az évben jött Réti Jancsi Horváth Imre társaságában bemutatózni a városba. Sikeres volt a bemutató, mert egész szép kis társaság verődött össze. A két Puskás, Karacs Gabi, Mensáros Bence, majd Kiss Levi és a fia, Ádám is csatlakozott. János kitartóan egyengette a klub életét, pénzt, termet szerzett, remek versenyeket bonyolított le. Jöttek a sikerek és új tagok is, volt edzés, ahol 10-12 versenyző is talált magának ellenfelet. Az idill egészen 1999-ig tartott, akkor egy máig megmagyarázatlan (és nem megmagyarázhatatlan (mennyire eltér a kettő)) esemény hatására a debreceni csapat magja úgy döntött, hogy lassan, de biztosan felhagy a gombfocival. A végső döntés 2004-ben született meg, legalábbis akkor volt az utolsó versenyünk az IPK-ban (Kossuth utca), aztán már edzésekre sem nagyon jártunk, majd még abban az évben végleg megszűnt az egyesület. A csapat szétszéledt, ki-ki ment a maga útján tovább. Kiss Levit megtalálta a 12 érintéses asztali-labdarúgás, így ő nem szakadt el teljesen, de rajta kívül mindenki felhagyott az aktív játékkal. Sok szép emlék kavargott bennünk, amiket néha fel is emlegettünk egy-egy találkozás alkalmával, majd 2010 őszén egy spontán beszélgetés folyamán eldöntöttük, hogy újra életbe lépünk. Eldőlt, hogy nem lehet ezt abbahagyni csak úgy...

A kiesett csaknem hat év elteltével kicsit megkopott ugyan a tudás, de sikerült rövid idő alatt hasonló szintre hozni magunkat. Ezt bizonyítja az is, hogy mindössze két év kellett, hogy visszajussunk az NB II-be, valamint, hogy Puskás Laci ismét diadalmaskodjon egy, az osztályában megrendezett versenyen. Hol van még a vége?!

A célok, tervek ugyanazok, mint a 94-es indulásnál, azaz minél előrébb jutni. Az eltökéltség hasonló, mint akkor, meglátjuk, mire sikerül jutnunk! Bár azóta gyökeresen megváltoztak a dolgok (csak egy példa: Az IPK-ban, ahol anno ingyen lehettünk, most óránként 30 ezret kérnek. Mennyi lenne egy kétnapos verseny?!), folyamatosan küzdünk az elemekkel és végre sikerült olyan emberekkel is találkoznunk, akiket nem a pénz érdekel elsősorban, nem rabolni akarnak, hanem segíteni!

- Én, Puskás Zoltán azért vállaltam magamra a vezetői szerepet, mert más nem vállalta. És, ha már elvállaltam, szeretnék is megfelelni, azaz, pénzt, időt, energiát nem sajnálva kerestem termet, keresek új tagokat és megfelelő szponzort, valamint olyan lehetőségeket, amelyek a versenyszerű gombfocit előrébb viszik az úton, minél több emberhez szeretném eljuttatni! Persze, mondhatják azt, hogy, ha eddig nem sikerült megváltani a világot, akkor ezután sem fogja senki, de azt hiszem, az internetnek köszönhetően lenne mit keresnie ennek a sportnak is! A világversenyeket pedig sokkal jobban meg kellene lovagolni, több és jobb minőségű média megjelenésre van szükség!

Fura amúgy, hogy a történelem ismétli önmagát a debreceni gombfoci történetében! Reméljük, nem mindenben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.